H�rom pinc�r siet el�re, f�l a l�pcs�k�n nagy t�lakkal, el�rehajolva. �s k�r�s-k�r�l az asztalokn�l m�r vacsor�znak. Tiszta �veg� kerti gyertyal�mp�k �gnek az asztalokon, �s - mintha a zenekarban csak a h�romsz�get �t�getn�k csendesen, �gy cs�r�gnek az asztalokn�l a k�sek �s a vill�k.
Besz�det alig hallani, �s a l�nyok tiszta, hideg csillog�s� szemein a gyertyal�ngocsk�k apr�n t�kr�z�dnek. De ezt csak akkor l�tni, ha eg�sz k�zelr�l n�zz�k a szem�ket, k�l�nben azt gondolja az ember, hogy valami f�tyolos, v�r�s csillog�s az eg�sz, amely a m�lyb�l j�. Tal�n egy apr� cseppben v�r �ml�tt ki a krist�lyos csillog�s� l�t�lencs�re. �s att�l volna!
Az ajkuk, a l�nyok ajkai m�g halov�nyak, a mez�telen, ideges nyakukon egy apr� izmocska r�ndul meg n�ha egy pillanatra. �s a fi�k h�ta �s v�lla emiatt reszket �ssze szertesz�t. Mintha k�nnyeik a szem�kb�l a torkukon kereszt�l forr� cseppekben suhann�nak �s sziv�rogn�nak le a sz�v�kre.
�s mialatt hossz� futammal felcsend�l a muzsika, mindannyian, a l�nyok �s a fi�k is �gy �rzik, hogy a cimbalom bugybor�kol�, pattog� hangjai f�jdalmat okoznak, �s k�nt �rasztanak minden�v�. Az �regek pedig - az � sz�leik �s azok, akiknek ez m�r nem f�j - k�z�mb�sen b�mulnak be a t�ncterem ablak�n, ahol lusta hajladoz�ssal moss�k a padl�t igen �reg parasztasszonyok. N�m�n moss�k a padl�t.
A l�mp�k f�nye kisurran a teremb�l, �s fokozza a f�jdalmat, amelyet a muzsika szertesz�t f�lkeltett... Azoknak a l�nyoknak, akik most nagy, m�ly l�legz�ssel zokogni szeretn�nek, reszketni kezd a bok�juk. �gy, hogy att�l lehet f�lni, hogy a finom selyem, lyukacsos harisnya �sszepiszkol�dik vagy elszakad.
Az �regeknek, s azoknak arc�n, akiknek mindez egy�ltal�n nem f�j, gyeng�d, j�kedv� mosoly pisl�kol. �k el�gedetten simogatj�k a h�feh�r abroszokat, �s csendes szavakkal fordulnak a r�zsasz�nruh�s le�nyokhoz, akik semmit se felelnek nekik.
A r�zsasz�nruh�s le�ny ruh�j�b�l apr� kis �veg ned�je b�jdosik, l�z�lmos illatot �rasztva, amely a viola d'amour hangj�ra �s az �jszak�ban messze imbolyg� halv�ny �rnyak suhan�s�ra eml�keztet.
Az asztalokn�l egy pillanatra mindenki elhallgat.
A sz�tt�rt halott sz�vek, amelyek k�r�sk�r�l a f�ldben el vannak �sva, felzokognak, �s zokog�suk mint nedves, h�v�s lehellet a t� fel�l - �s k�r�sk�r�l mindenfel�l - r�ereszkedik az emberek mell�re.
A l�mp�k feh�r �s r�zsasz�n� f�nye pedig ijed�sen, f�radtan visszasurran a terembe.
A r�zsasz�nruh�s le�ny karcs� bok�ja megindul a padl�n lass� l�p�sekkel. �s sok fekete �s sz�nes boka cs�szk�l, lebeg m�r a padl� felett. Minden mozdulat annyira f�j, mint egy hervadott eml�k, mint egy hervadott tear�zsa, mint egy tear�zsaillat� eml�k, amelyre valahol, a letarolt, �szi erd�ben estefel� re�akad a f�rfi, aki fiatal feles�g�t elvesztette.
A r�zsasz�nruh�s le�ny haj�ban tear�zs�t l�tok. A csell� halv�nylila hangjai ott kerengenek k�r�l�tte, s a r�zsa annyira szenved emiatt, mint egy feh�rtest�, meztelen le�ny, amelyet el akar kapni a m�lys�ges k�k foly�v�z sodra.
Finom por sz�r�dik a leveg�be, b�r a t�ncol�k l�bai nesztelen�l �s vigy�zva suhannak, �s a hangok �gy surrannak �t a termen, mintha mindaz, ami bel�l�k rossz �s nem sz�p volt, belesz�r�d�tt volna az apr� porszemekbe. A k�kesen aranyl� porszemek pedig hossz� hull�mokban cs�kol�znak a leveg�ben, cik�zva a l�mp�k k�r�l, �s belesz�llnak a hangszerekbe.
A r�zsasz�nruh�s le�ny arc�ra egy porszem se sz�llott. Egyetlen porszem se sz�llott. Egy porszemecske se sz�llt.
De a haj�ban elhervadt a tear�zsa, �s k�nny�, kicsiny bok�i reszketnek. �gy reszketnek, mint amikor a j�v� sejtelme re�f� az erd�re, �s a fiatal f�k borzad�sukban �s f�lelm�kben meghajlanak el�tte. Csak egy vir�g nem mozdul meg, benn a s�r�ben sok giz-gaz k�z�tt elhagyatva. Ez el�tkozott vir�g, mert emberv�rb�l t�pl�lkozik.
A r�zsasz�nruh�s le�ny feh�r kis cip�je v�res. �s a tear�zsa a haj�ban, a tear�zsa is eg�szen elfonnyadt. �s a feh�r, puha homlok�n, meleg homlok�n is egy apr�, s�t�tv�r�s v�rcsepp van. Hogy h�vj�k ezt a le�nyt, �s honnan j�tt? Hiszen a t�bbi le�nynak nem v�res a cip�je. �s a t�bbi le�nynak nincsen v�r a homlok�n. Hogy h�vj�k ezt a le�nyt, �s honnan j�tt? Honnan j�hetett?
Erre a k�rd�sre felelni senki se tud itten. Pedig a csell� �rva hangjai a l�ny apr� cip�csk�inek meleg v�rfoltjai�rt s�rnak. �s emiatt k�nnyes a szeme a k�t szomor� arc�, egyforma arc� fi�nak is, akik az el�bb ismeretlen�l, s�padtan kereszt�lmentek, �s szemeikkel �s ajkaikkal mindv�gig a v�res cip�ket n�zt�k. De azut�n hirtelen elt�ntek a nagyb�g� hangjainak kusza, s�t�t m�lys�geiben.
A l�ny r�juk se n�zett, csak a tear�zsa hullott ki haj�b�l, mint valami reszket�, messzir�l j�v� jajki�lt�s, amely egy s�t�t szob�n j�n kereszt�l. Olyan szob�n, amelyikben tegnapel�tt meghalt valaki. Vagy egy �reg, sov�ny le�ny, vagy egy fiatal, sz�z fi�.
De h�t ki ez a l�ny?
Senki se tudja, honnan j�hetett, �s mit akar?
�s mi�rt v�res a cip�je?
M�r tudom, hogy ki ez a l�ny.
M�r tudom, hogy kicsoda.
Jaj, m�r tudom, hogy m�rt j�tt.