Belegondolt�l m�r, mekkora a Vil�gmindens�g? �n sokszor. �s volt, hogy szinte f�jt r�gondolni, f�jt, hogy b�rmennyire is pr�b�lom er�ltetni, kital�lni, megl�tni a v�gtelent… nem megy. M�g nekem sem. �s az eszedbe jutott-e valaha, hogy milyen k�l�n�s ez a sz�: „Vil�gmindens�g”? Ha besz�lni kezdesz r�la valakinek, val�sz�n�leg r�gt�n megeml�ted, hogy a vil�g v�gtelen. Tal�n m�g magyar�zod is: v�gtelen�l nagy, nagyon nagy, akkora, hogy el sem tudjuk k�pzelni. Pedig nem nagy. Belef�rne egy di�h�jba - amikor ezt mondom, mindig elmosolyodom, hiszen most arra gondolsz, hogy milyen nagy di�nak is kell lennie, ha ekkora a h�ja. De azt mondom, ne is pr�b�ljuk most meg�rteni, mekkora a vil�g. El�gedj�nk meg azzal, hogy „el�g nagy”, elf�r�nk benne. �s m�gis… kicsinek �rezz�k. �n is n�ha szinte v�rom, hogy r�m szakadjon az eg�sz, vagy felszippantson az �gbe valami rejt�lyes, ellen�llhatatlan er�, b�rmennyire is k�zdjek ellene. Ilyenkor - mint egy r�m�lomb�l - felriadok. �s itt kezd�dik mindig a probl�ma. Most �pp benned riadtam fel, t�ged foglak… elt�ntetni, helyetted fogok �lni, �s senki sem sejti meg soha, hogy te m�r nem ugyanaz vagy, aki tegnap volt�l, �s egyszer majd megint fel�bredek - valaki m�sban, �s ami maradt bel�led, elt�nik, meghalsz a vil�g sz�m�ra is. Miattam. M�r megint elmosolyodtam. Ha itt lenn�l m�g, tal�n gy�l�ln�l, de legal�bbis f�ln�l tolem, hiszen akaratlanul, de meg�ltelek. Pedig lehet, hogy nagy j�t tettem veled �s ink�bb h�l�snak kellene lenned. Te m�r nem l�tezel, �n meg m�g mindig itt vagyok. Csak nem tudom, hol. �s tudod, mi a legrosszabb? Hogy m�g �n is, m�g most is tudni szeretn�m, hogy hol vagyok, pedig m�r azt sem tudom felfogni, hogy - vagyok. Sajn�lom ezt a mostani v�lt�st, szerettem Jean-Pierre lenni. (El kellene menni a temet�s�re. Biztosan nehezen �rtik meg a rokonai �s bar�tai, hogyan halhatott meg egy fiatal, er�s, sikeres luxemburgi arisztokrata egyik pillanatr�l a m�sikra.) Rem�lem, hamarosan elm�lik ez az �rz�s, �s kider�l, hogy ez�ttal j�l j�rtam �s el�r�bb jutok, nem csak az id�met pocs�kolom, m�g a t�bbiek… K�v�ncsi vagyok, melyik�kkel tal�lkozom el�sz�r. Sz�vets�gesekkel vagy ellenfelekkel? B�r nem biztos, hogy m�g ugyanazok a sz�vets�gesek �s az ellenfelek, akik kor�bban voltak. M�r ha ugyan van m�g „odakint” valaki rajtam k�v�l, hiszen fogyunk, egyre kevesebben lesz�nk. Sokan meg�r�lnek, a val�s�g iszonyata el�l �nmagukba z�rk�znak. Elalszanak. Mint az a vad kisl�ny, akir�l tegnap olvast�l a Sidney Times-ban, aki egy b�h�m konyhak�ssel v�dte meg mag�t. �t feln�tt f�rfit ny�rt ki, amikor azok r�szegen r�t�madtak, meg akart�k er�szakolni �t meg azt a s�ketn�ma ab� kissr�cot, akit az �ccs�nek tekintett. Nem �rtik az emberek, hogyan tehette ezt, hogyan volt k�pes erre, hogy b�rta ki. Val�sz�n�leg m�r be is z�rt�k valami k�rh�zba, leszed�lt�k, hogy ne csin�ljon bajt, am�g az orvosok kital�lj�k, mit kezdjenek vele. Jobb �gy neki. M�r nem akar r�szt venni a k�zdelemben. � m�r nem �bred fel t�bb� az iszonyatb�l az iszonyatra. Eml�kszem, Lucia n�ni, a nagyn�n�d - a nagyn�n�nk n�zte az esti h�rad�t, �s amikor mutatt�k a kisl�nyt, azt mondta: „egyem meg, mint egy kis angyalka!” A n�ni mindenkit szeret, akinek nincs rabl�gyilkos �br�zata. K�v�ncsi vagyok, vajon tudja-e, hogy mennyire k�zel j�rt az igazs�ghoz. Mert h�t valami ilyesmir�l van sz�. Angyalok. Errefel� a legt�bben �gy nevezn�nek benn�nket. Nincs saj�t test�nk, anyagtalan tudatok vagyunk, �s m�gis k�ztetek �l�nk. Itt ny�zs�gt�k el�tt�nk, el�ttem. �ld�g�lek a padon, s�ttetem magam a napon, n�zel�d�m, �s ti nem tudtok semmit err�l a k�oszr�l. Hogy irigyellek benneteket! Van egy j�pofa mond�sotok: „ugyanaz van odafent, mint ami idelent.” Igaz. Ti is csapatokat alkottok �s szervezkedtek egym�s ellen, mert mind meg vagytok gy�z�dve arr�l, hogy csak a ti igazatok a helyes, �s mindenki m�s ostoba �s t�ved. Mi is valahogy �gy vagyunk ezzel. Csapatokba t�m�r�l�nk, �gy gondoljuk, hogy mi csin�ljuk j�l, �s a t�bbiek elrontj�k a Tervet. Megjegyzem, nem vagyok biztos abban, hogy csakugyan l�tezik Terv. Szerintem csak �gy r�gt�n�zte. Helyesebben fogalmazva - �s felt�telezve, hogy nekem van igazam - csak �gy r�gt�n�zt�k. Te meg �n. Te. Vagyis �n. L�tom, nem �rted. Nem csod�lom. �n sem �rtem, csak �rzem, azt�n persze t�vedhetek is, de ezt aligha tudom meg. Isten, vagyis a Mindens�g, a L�tez�s szil�nkokra hullott, �s ezek ott vannak bennetek, emberekben, legal�bbis n�h�nyotokban felt�tlen�l. Van, akiben kisebb, van, akiben nagyobb. Mi, angyalok, ezeket a szil�nkokat �rizz�k, valami dolgunk van a vil�gban, de senki sem tudja, hogy melyik�nk feladata az „igazi”. Nem �rtem igaz�n, mi t�rt�nhetett, hiszen minden Isten r�sze, m�g mi, „angyalok” is, mint ahogy minden ember �s minden �llat, de m�g a legkisebb kavics vagy felh�foszl�ny is. Tal�n csak arr�l van sz�, hogy egyes isten-szil�nkok nagyobbak a t�bbin�l, �s t�bb megmaradt belol�k a v�gtelenb�l - b�rmennyire paradox is legyen ez a felt�telez�s. Azt is csak felt�telezhetj�k, hogy mi mi�rt maradtunk kiss� a peremen, mi�rt l�tez�nk egy�ltal�n. Egyvalamit tudunk csak biztosra, azt, hogy feladatunk van - de ez sem ilyen egyszer�, nem egy�rtelm�. Sokan vagyunk �s sokf�l�t gondolunk. Akik a k�oszt idealiz�lj�k, puszt�tj�k a szil�nkokat. Tagadj�k a rendez�elvet, l�tellenesnek tartanak mindent, aminek mint�zata, rendszere van. Borzalmas k�nok v�rnak r�d, ha megkaparintanak. De tal�n nekik van igazuk. Akik a kor�bbi egys�get im�dj�k, mennyei kincseskamr�kba gy�jtik a szil�nkokat. Azt rem�lik, egy napon valamennyit megszerzik, �s akkor majd a legnagyobb al�zattal fel�p�tik �s fel�bresztik az Istent, hogy az emberek tudat�n kereszt�l nyert tapasztalatokkal gazdagabban uralkodhasson a vil�gon. Tal�n nekik van igazuk. Vannak, akik szerint am�g csak lehet, tartani kell a mostani �llapotot, mert m�g nem lehet v�ge a l�tez�s�knek. Mag�ra Istenre v�rnak, szerint�k csak � fejezheti be a Tervet. �k tal�n kifejezetten �lvezik ezt a mostani vil�got, �s r�nk vad�sznak - t�l�k nem kell f�lnetek. Tal�n nekik van igazuk. Akadnak olyanok, akik „saj�t szak�llukra” dolgoznak. Gy�jtik vagy puszt�tj�k a szil�nkokat, ahogy �pp az �rdekeik k�v�nj�k. Ha nem temethetnek magukba egy �jabb szil�nkot, n�ha ink�bb megsemmis�tik, hogy m�s� se lehessen. T�l�k mindenki tart. Tal�n nekik van igazuk. Sokan �s sokf�l�k vagyunk m�g mindig �s sok a dolgunk. Ti is sokan vagytok. B�r most eggyel kevesebben lettetek… �rzem, hogy t�volodik a tudatod, ahogy beleolvadsz a k�ny�r�letes neml�tbe. Gondolataid, �rz�seid ak�r a v�gtelen �ce�nba hull� j�gdarabok. Olvadsz, eggy� v�lsz a vil�g�ce�nnal. M�gis, ugyan�gy csillap�thatatlan a tud�sv�gyad, mint amikor megsz�lett�l, �m t�lem is csak felt�telez�seket kaphatsz, v�laszokat nem. K�rlek, �rd be ennyivel! �s most elengedlek. K�sz�n�m az �leted, �traval�ul pedig azt k�v�nom, tal�ld meg a helyed �s ne-l�gy boldogan!